az ellenség tiszteletéről

Egy elgondolkodtató cikket szeretnék közzé tenni. A szerbiai háborúban egy szerb tiszt lelőtt egy radarral csaknem bemérhetetlen amerikai bombázót. Ez egy hihetetlen tiszteletre méltó szakmai eredmény, ugyanakkor etikailag érdekes  kérdések vethetők fel mind a szerb parancsnok, mind az amerikai pilóta oldaláról. Az amerikai egy támadó háborúban mint bombázópilóta vett részt, a szerb tiszt pedig egy nem etikátlan politikai rendszert szolgált ki. Az életben nincsenek jók és rosszak, mindannyian "szürkék" vagyunk, maximum kevésbé és jobban szürkék. Ezért is vannak háborúk. Azonban ez a cikk bemutatja azt a pillanatot is, amikor a légelhárító tiszt és a lelőtt bombázó pilóta 10 évvel később személyesen találkoznak, és megláthat az ember valamit abból, hogy mit is jelent az ellenség tisztelete, és milyen amikor valaki az ellenség mögött meglátja a másik embert.

Háborúk átvitt értelemben mindannyiunk életében vannak, mégis sokszor civil, netán keresztény emberként a személyes emberi konfliktusainkban sokkal kevésbé tiszteljük "ellenfeleinket", sokkal kevésbé látjuk meg - például - vitapartnerünk mögött az "érző embert", mint egyes olyan katonák, akik időnként valóban halálos ellenségei egymásnak.

http://iho.hu/hir/a-nagy-egi-parbaj-lopakodo-kontra-raketa-140327

(megjegyzés, a cikk első fele pusztán műszaki és hadtörténeti oldalról tárgyalja a történetet (ez is érdekes ;), a felvetett emberi-etikai kérdések a cikk második felében bontakoznak ki (ez aztán tényleg érdekes ;))